Skip to content
Chimera readability score 77 out of 100, Expert reading level.

További FOMO cikkek
- Ők az orosz Bonnie és Clyde, akiket letartóztattak az Empire State Building-es eljegyzésük után
- Harry herceg nem szállhat meg a Buckingham-palotában angliai látogatása alatt
- Ricky Martin igazi utcabállal szántotta fel a színpadot Budapesten
- A világ hetedik leglassabban öregedő embere egy magyar férfi, aki több mint 18 évet tudna fiatalítani magán
Nem először járt hazánkban a július 7-én a Budapest Parkban fellépő LP amerikai énekesnő – ami a Laura Pergolizzi monogramját takarja. Az előadó elsőként 2018-ban a Budapest Parkban mutatkozott be a hazai közönségnek, majd egy évvel később az akkor még létező VOLT Fesztiválon láthatták a rajongók. Bár 2020-ban ismét a Budapest Park színpadán kellett volna énekelnie, az akkor tomboló koronavírus-járvány következtében a koncertet 2021-re tolták. Ezt követően három évet kellett várni arra, hogy ismét ellátogasson hozzánk, hiszen legutóbb 2024-ben járt a magyar fővárosban, mégpedig a Papp László Budapest Sportarénában – utóbbi fellépését megelőzően egyébként az Index is készíthetett egy interjút vele.
Mint ismert, az ukulelés hangszerelésű, érzelmes dalairól és egyedi hangszínéről ismert énekesnő nem ma kezdte az ipart, de dalszerzőből és dalszövegíróból csak hosszú munka útján avanzsált igazi előadóvá. Az áttörést a Cheers (Drink To That) című szerzemény hozta el a számára, amit ő írt Rihannának, de sok más pályatársának is szerzett dalokat, köztük Christina Aguilerának, Chernek, Céline Dionnak és a Backstreet Boysnak. Bár első lemezét 2001-ben jelentette meg, a 2012-es Into the Wild című kislemezzel hívta fel magára a figyelmet. Végül pedig a 2016-ban debütált negyedik albumán lévő Lost On You dalnak köszönhetően ismerhette meg őt a világ. Bár azóta sok víz lefolyt a Dunán, talán továbbra is erről a dalról tudják őt beazonosítani a legtöbben.
LP jelenleg egy világkörüli turnén van, amely nemcsak az európai, hanem az amerikai kontinenst is átszeli, így ennek keretében koncertezett újra a Budapest Parkban is. Nem sokkal a hivatalos kezdés előtt a helyszínre érkezve úgy tűnhetett, mintha ezúttal kisebb közönség lett volna rá kíváncsi, mint korábban, ám figyelembe véve a Park sajátosságait, illetve teljes területét, a nézők inkább szétszéledtek, mintsem a színpad elé tömörültek. Nyilván akadtak hardcore fanok, akik már jóval a koncert kezdete előtt az első sorokig verekedték magukat, de inkább családiasnak volt mondható a hangulat azáltal, hogy kellő privát szféra jutott mindenkinek.
Az énekesnő és bandája némi késéssel, körülbelül 25 perccel a hivatalos kezdést követően lépett színpadra, LP mellett Andrew DeCaro gitárossal, Brian Griffin dobossal, Bill Gannon basszusgitárossal, valamint Mike Del Rio billentyűs, gitáros és egyben vokalistával. Ugyan a koncert előtt megnéztem, mely dalok is kerültek bele a setlistbe a korábbi fellépéseik alkalmával, szinten minden állomáson más sorrendet alakítottak ki, ami kirívó – tekintve, hogy a turnézó előadók, bandák többnyire fix setlisttel dolgoznak, amitől csak hellyel-közzel szoktak eltérni, így ez adott némi spontaneitást az estének.
A látványvilágot egyébként nem gondolták túl, a banda mögötti kijelzőn egy nagy LP logó virított, míg a másik két képernyőn élőben mutatták az énekesnőt és a zenekart. Inkább a reflektorral játszadoztak, de nem különösebben volt hiányérzetem emiatt, mivel túlságosan elvonta volna a figyelmemet arról, ami a színpadon történik. A zenekartagok egyébként – feltehetően annak érdekében, hogy a közönség jobban lássa őket – emelvényeken zenéltek, és maga LP is többnyire egy ponton állva énekelt, olykor pedig fel-le battyogott a színpadon, mindeközben egyik gitárt cserélte a másikra.
Kristálytiszta hangjával poharat lehetne repeszteni
Az már a koncert első néhány percében kiderült, hogy a Park esetében nemigen kell tartani attól, hogy gondok adódnak a hangosítással – persze kevesebb is a buktató, mint az arénás koncertek esetében, amelyeknél a zárt térben a túlzott visszhangzás visszatérő problémává vált az elmúlt időszakban, köztük a legutóbbi Ricky Martin és az azelőtti OneRepublic koncerten is. De az is tény, hogy LP a kezük alá dolgozott. Bár az élő koncerteknek az adja a varázsát, hogy egy előadó jóval szabadabban mutathatja meg a művészetét, így nem is feltétlenül olyan formában halljuk viszont az előadott dalokat, ahogy azok az albumon szólnak, viszont LP esetében közel sem ez igaz.
Ritkán hallani egy előadót ennyire albumminőségben énekelni – mondhatnánk úgy is, hogy kristálytiszta hangjával akár poharat is lehetne repeszteni –, sőt, még fütyülés közben is eltalálta a kívánt hangnemet. LP tipikusan az a zenész, akinek hiába nem ismeri az ember minden dalát, ahogy a setlisten lévő számok közül én is csak háromhoz tudtam kapcsolódni, a tehetség ilyen formájú megnyilvánulása mégsem engedi elkalandozni a tekintetet. Pláne, ha ez nagyfokú alázattal is párosul. Az énekesnő egyébként kifejezetten sokszor szólt a közönséghez a dalok közötti átállásoknál, olykor csak magyarul annyit mondott: „Köszi!”, máskor arról beszélt, a Budapest Park az egyik kedvenc helyszíne Európában, így örül, hogy visszatérhettek.
Némileg meg is tudta mozgatni a rajongókat, akik hol szívet formáltak a kezükkel, hol szimplán integettek, de még egy ajándékot is feldobtak a színpadra – ami az Így neveld a sárkányodat című film főhősét, Fogatlant ábrázolta. Felcsendült többek között az Everybody's Falling In Love, a The One That You Love, a When We're High, a One Last Time, a Lost On You, illetve az énekesnő másfél hete megjelent szerzeménye, a Love Is All I Have – ami elmondása szerint nagyon közel áll a szívéhez.
A dalokat hallgatva könnyű volt belefeledkezni a zenei élménybe, és a Budapest Park szlogenjéhez híven „kint hagyni a valóságot”, de egy másik felismerés is szöget ütött a fejemben. Mégpedig az, hogy egyfajta nyers erőként a tehetség mindig utat tör magának, ahogy az LP esetében is történt, aki ugyan dalszerzőként sok éven át csak a háttérben munkálkodott, örülünk, hogy előbújt a szekrényből.
(Borítókép: LP a Budapest Parkban 2026. július 7-én. Fotó: Németh Kata / Index)