Csaknem hatszoros áron dolgozott a propagandapápa – megszólalt egy állami cég ügyvezetője
További Belföld cikkek
„Miniszter úr hümmögött. Majd utánanéz. Nem tudom mi történt, nálunk nem változott semmi” – hosszú bejegyzést tett közzé Petényi Mirkó, aki szerint Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter így reagált, amikor Révész Máriusszal elmentek hozzá a problémával. Az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ (AMFK) ügyvezető igazgatója a Balásy Gyula interjújára reagálva a „New Land-Lounge-sztorival” kapcsolatban „segített” kicsit közelebb kerülni az igazsághoz.
Az aktív Magyarországért felelős államtitkárság korábbi kommunikációs vezetője Facebook-oldalán nem Balásy Gyulával akart foglalkozni, mert szerinte nem ő a kulcsszereplő ebben a történetben. Úgy látja, hogy a beszélgetés alatt éppen az igazság nem jelent meg a New Land-Lounge történettel kapcsolatban, „de legalább elindultunk az úton”.
Petényi bejegyzésében elmeséli, hogyan dolgozott a Lounge és személyes tapasztalatairól számolt be, két konkrét példát kiemelve. Négy éven keresztül volt kommunikációs igazgató, két éve pedig cégvezetőként dolgozik egy állami cégnél. „Ebben az időszakban a legtöbb energiámat az emésztette fel, hogyan tudunk kitáncolni a New Land–Lounge keretszerződés alól. Ettől volt évekig gyomorgörcsöm és számtalan álmatlan éjszakám” – fogalmazott.
Kiemelte, hogy azt csinálták, mint más állami cégek: „gyakorlatilag miniügynökséget építettünk ki házon belül, hogy minél kevesebb feladatot kelljen kiszervezni a Lounge-nak”. Az oka pedig az volt, hogy „brutálisan drágán” dolgoztak.
Hogyan működött a rendszer?
Petényi szerint a New Land–Lounge konzorcium nyolc éve monopolhelyzetben uralta az állami cégek kommunikációs költéseit. A mechanizmus a Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) közvetítésével működött: ha egy állami cégnek kommunikációs igénye volt, az NKOH egyetlen lehetséges partnert jelölt ki. Bár ideig volt verseny és három cég is versenyzett a keresztszerződésekért, a végén mindig csak egy maradt. Hirdetés, konferencia, vagy kiadvány, mindig „ez az út” volt.
Egy állami cég bejelentette a kommunikációs igényét az NKOH-nak, majd az NKOH azt mondta: pont van egy nagy keretmegállapodása a New Land–Lounge konzorciummal, ezt a keretet megnyitja, ide tessék leszerződni. Más lehetőség nincs
– magyarázta, hozzátéve, hogy az állam kötött egy „borzasztóan rossz” üzletet, amibe az összes cégét „belekényszerítette”. Rámutatott, hogy a rendszernek az volt a lényege, hogy minden teljesen legális és jogszerű volt.
Elmondása szerint aktívan keresték a kiskapukat Révész Máriusz, aktív Magyarországért felelős államtitkárral. Házon belüli miniügynökséget építettek, többek között saját grafikussal, szövegíróval, és fotóssal. Az NKOH elnökénél, Lenkei Mirtillnél és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszternél is jártak, konkrét számokkal és feladatokkal bemutatva a problémát. Az eredmény pedig mindössze egy önálló nyomdai közbeszerzés engedélyezése, és egy miniszteri „hümmögés volt”. Petényi szerint változás egyik fronton sem jött.
Médiavásárlás és kiadványszerkesztés
Két példán keresztül mutatta be, hogyan működött a New Land-Lounge árazási modellje. Az elsőben egy kerékpáros portállal kapcsolatos esetet hoz fel. A legnagyobb elérésű hazai bringás oldaltól kért ajánlat szerint egy PR-cikk 250 ezer forint plusz áfa lett volna, amelyet ők egy „teljesen rendben lévő árnak” minősítettek. Azonban mire az ajánlat a New Landen keresztül visszaérkezett hozzájuk, az ár 966 ezer forint plusz áfára nőtt. Ráadásul „volt képük ráírni az ajánlatra”, hogy ez az összeg már 30 százalékos kedvezményt tartalmaz a listaárhoz képest. Petényi értékelése szerint ez volt az a mechanizmus, amellyel a hirdetéseiket ellehetetlenítették: ilyen áron nem tudtak és nem is akartak hirdetni.
A második esetben a Nemzeti Aktív Turisztikai Stratégiából szerettek volna „egy szép, színes, könnyen olvasható, 164 oldalas kiadványt” készíteni. A szerkesztésre a Lounge-tól 4 millió forint plusz áfa árat kaptak, amely 2021-ben oldalanként 25 ezer forint plusz áfát jelent. Az árajánlat dokumentumát fel is töltötték a poszthoz, érzékeltetve, mennyire áttekinthetetlen volt a szerkezete.
Petényi szerint a szerencséjük az volt, hogy „akkor éppen volt nyomdai keretszerződésünk, ahol szintén tudtunk tördelésre ajánlatot kérni. Ott ugyanez a munka 697 ezer forint plusz áfa lett volna” – hangsúlyozta.
Közel hatszoros különbség pontosan ugyanarra a feladatra
– emelte ki Petényi Mirkó.
Fordítva ültek a lovon
Petényi úgy látja, hogy több keresztszerződésre lett volna szükség, keret-újranyitásos versenyeztetéssel. Ez gyorsabb lett volna, mint a nyílt közbeszerzés, és némi kontrollt biztosított volna az árak felett. Ehelyett hosszú éveken át egyetlen cég volt a nyertes.
Nyomdai munkákat néha elengedett az NKOH, de a médiavásárlás, a rendezvényszervezés és a kreatív gyártás náluk koncentrálódott. Ettől aztán tényleg fordítva ültünk a lovon: megrendelőként azt érezhettük, hogy ők tesznek szívességet nekünk azzal, hogy egyáltalán teljesítik, amit kérünk
– írta, megjegyezve, hogy „mindezt brutálisan magas áron”.
Emlékeztetett, hogy a nagy állami cégeknél – MTÜ, MVM – még durvább pénzégetés folyt „értelmetlen kommunikációs feladatokra”. „Így lehetett az állami kommunikációs költéseket kitalicskázni. Mit talicskázni: kamionokkal elszállítani” – mutatott rá.
Petényi Mirkó kijelentette, hogy az állam így tette lehetővé, hogy „legális legyen ez a pénzszivattyú”: „ezért nem tudtak felállni állami cégvezetők, és ezért nem mondták el a nyilvánosság előtt, hogy ez gáz”. Megjegyezte, hogy „Magyar Péter sem tette, amikor a Diákhitel Központot vezette”. Szerinte ezzel csupán annyit értek volna el, hogy „kapnak egy pert a nyakukba üzleti titok megsértéséért, aztán arról vitázhatnak, hogy az egyes tételek valóban magasak-e vagy sem”.
A cégvezető azonban egyértelműen különbséget tesz a New Land–Lounge szakemberei és a rendszer haszonélvezői között. A szövegíró, a grafikus nem volt túlfizetve. A pénz máshová folyt, azokhoz, „akik az egész rendszert megalkották és lehetővé tették”.
Könnyek között tett bejelentést Balásy Gyula
Balásy Gyula hétfőn a Kontroll.hu-nak adott interjúban bejelentette, hogy a Polgári törvénykönyv szabályai alapján egy közjegyző előtt aláírt okiratban közérdekű kötelezettségvállalás tett, amelyben felajánlja a cégeinek tulajdonjogát és a magántőkealapokban lévő vagyonát az állam számára. A közokiratban Balásy négy cégről mond le: a Lounge Design, a Lounge Event és New Land Media Kft.-kben lévő 100 százalékos üzletrészéről, valamint az utóbbi kettő cég 95 százalékos tulajdonában álló Visual Europe Zrt.-ben lévő üzletrészéről.
Magyar Péter gúnyosan „könnyfakasztónak” nevezte Balásy bejelentését, és többen megkérdőjelezték a vállalkozó elérzékenyülését, őszinte szereplését. Sokak szerint nem volt teljesen spontán, különösen azért, mert a videóban jól látható, gondosan elhelyezett zsebkendők is feltűntek az asztalon.
Egy nappal az interjú után a rendőrség is megszólalt: a vagyonmenekítési ügyben folyó nyomozás részét képezi a kommunikációs milliárdos cégcsoportjának vizsgálata is. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda (NAV PEI) jelzése alapján hűtlen kezelés és pénzmosás miatt indult meg a nyomozás ismeretlen tettes ellen.
Arról, hogy ki is az a Balásy Gyula és hogyan szedte meg magát az elmúlt években, ebben a cikkben írunk bővebben.