További Belföld cikkek
- Nagy Attila Tibor: Furcsa, hogy a volt miniszterelnök az önkényuralom tombolása közben jókat nyaral
- Besokallt a miniszter a siófoki tragédia után, lecsapna a száguldozókra Vitézy Dávid
- Fertőző trópusi betegség jelent meg Bács-Kiskunban
- Öt hónapig volt magyar miniszterelnök, golyó általi halálra ítélték
A paksi, dunaszentbenedeki fenékküszöb-építés a vízügyi szakmán túlmutatva az országos érdeklődés középpontjába került – stábunk is bejárta a munkálatok helyszínét, hogy mit láttunk, arról itt olvashat. Magyar Péter miniszterelnök naponta jelentkezett videókkal, fotókkal, élő közvetítésekkel a helyszínről.
A Paksi Atomerőmű működésének fenntartása, valamint a lekapcsolt turbinák újraindítása érdekében végzett beruházás mellett elveszett a hírzajban egy másik fontos, dunai projekt, ami ráadásul nem építés, hanem bontás volt: a surányi, sződligeti térségben található sarkantyúk átvágása.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park a következőről számolt be: „Két hete adtunk hírt arról, hogy az 1675–1676 fkm-nél, a Duna jobb partján található sarkantyúk átvágása megkezdődött. Mostanra a munkálatok ezen része elkészült.”
A projekt ezzel nem ért véget, később egy kisebb, hosszanti irányú sziget – hullámtörő –, valamint a két átvágást összekötő meder kerül kialakításra, viszont a munkálatokhoz magasabb vízszint szükséges, az építést hajóról végeznék.
A végső cél az, hogy az élővilág számára egy áramló vizű parti zóna jöjjön létre, amely véd a hajók keltette nagy hullámzástól. Ennek alacsony – de a jelenleginél magasabb – vízállás esetén van jelentősége. A tervezett sziget/zátony ezért alacsony lesz, középvíznél talán már ki sem látszik majd a mederből
– közölte a Nemzeti Park.
A bontásból származó köveket, valamint a meder kialakításából nyert kavicsot újrahasznosítják, ezek alkotják majd a sziget alapját, viszont vélhetően egyelőre megáll a beruházás a pénzügyi források hiánya miatt. A munkálatokat a Danube4all Horizon Europe projekt keretében végzik, de a befejezéshez jelentős mennyiségű anyagot kellene a területre szállítani, ami komoly költséggel járna. Amíg nincs biztosítva a finanszírozási háttér, addig a Duna vizének erejében, építő és mederkialakító munkájában bíznak.
A terület alapállapot-felmérése megtörtént, a sarkantyúk átvágása után folyamatos monitorozással követik az abiotikus és biotikus változásokat, az információk segíthetik a jövőbeli hasonló beruházások tervezését.
Sarkantyú?
A projekt egyik partnere a WWF Magyarország. A szervezet szerint a most átvágott sarkantyúk egykor azért épültek, hogy javítsák a dunai hajózhatóságot, vagy a part menti területeket védjék a magas vízállásoktól.
Ezeknek a kőműveknek a környezete viszont az idő előrehaladtával jelentősen megváltozik – legaktívabban éppen a folyó alakítja át –, és a Sződligettel átellenben, a Duna jobb partján lévő két szabályozómű mára elvesztette eredeti funkcióját. A visszabontott sarkantyúk környezetében a folyóvíz közepes és alacsony vízállások esetén hosszabb ideig lesz jelen, és ez a partközeli, sekélyvízi zónában változatos és kedvező feltételeket tud biztosítani az élővilág számára
– érvelt a sarkantyúk átvágása mellett a WWF, hangsúlyozva, hogy ez volt az első ilyen munka a Duna magyarországi szakaszán, amit fontos előrelépésnek tartanak.
Ami pedig a meder változásait illeti, a kérdéseinkre a válaszokat Baranya Sándor, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékét vezető egyetemi docens összefoglalójában találtuk meg. A projektben a BME is aktív szereplő.
Baranya Sándor úgy fogalmazott, hogy „mi mondjuk: a kisvízszintek süllyedésének egyik oka, hogy mélyülnek folyóink medrei. A medermélyülés részben azért történik, mert a mederben felgyorsult az áramlás, és emiatt intenzívebbé vált a hordalék elragadása, a mederanyag átrendeződése.”
A Duna részben azért folyik gyorsabban, mert az elmúlt évszázadban olyan folyószabályozási beavatkozások történtek, amelyeknek a hajózási feltételek javítása, valamint a jég és az árvizek hatékonyabb levezetése volt a célja.
A főmeder szabályozásának egyik jellegzetes eszköze a partról a mederbe benyúló kőmű, a sarkantyú. Ezek összeszűkítik az aktív medret, koncentrálják az áramlást, és ezzel segítik a hajóút megfelelő mélységének fenntartását
– világította meg a sarkantyúk építésének hátterét Baranya Sándor, hozzátéve: „A sarkantyúk sok helyen elérték a céljukat. Más emberi hatásokkal – például a korábbi ipari kavicskotrással, az árterek szűkítésével és a felvíz felől érkező hordalék csökkenésével – együtt azonban hozzájárulhatnak a túlzott medermélyüléshez. A Duna egyes hazai szakaszain az elmúlt évtizedekben jelentős, méteres nagyságrendű medersüllyedés történt, amivel együtt a kisvízszintek is süllyedtek.”
Felmerül a kérdés, hogy kellenek-e még a sarkantyúk. Baranya Sándor úgy látja, ha továbbra is a hajózási feltételek biztosítása a cél a Dunán, akkor sok helyen igen, viszont ez sem egyenlő azzal, hogy változatlan formában kell őket megtartani. Célirányos átalakítással továbbra is betölthetik a funkciójukat, viszont mérsékelhető a medermélyülés, valamint lehetőség szerint javítható a folyó környezeti állapota.
Máshogy működik a sarkantyú a Dunán, mint Mississippin
Török Gergely, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének tudományos főmunkatársa és Gary Parker, az amerikai University of Illinois emeritus professzora közös kutatást végzett a sarkantyúk hatásáról, összehasonlítva a Dunát és a Mississippit.
A Nature-hoz tartozó Communications Earth & Environmentben megjelent kutatásban arra jutottak, hogy bár hasonlók és hasonló céllal is épülnek a sarkantyúk a különböző folyókon, a hosszú távok hatásuk jelentős eltéréseket mutathat az eltérő mederanyag miatt.
Török Gergely az eredményeikről a Mississippit illetően elmondta, hogy a homokos mederben először vízszintemelkedés figyelhető meg a sarkantyúknak köszönhetően, viszont évtizedek múltán új egyensúlyi állapot alakul ki, amelyben a vízszint már az eredeti alá csökkenhet. Ezzel szemben a Duna kavicsos-homokos medrében a vízszint hosszabb távon is magasabb marad.
A kutató végül azt a következtetést vonta le, hogy miután a hajózásnak továbbra is fontosak a sarkantyúk, az optimális átalakításuk lehet a jövő. Ahogy az egy esetben már a Duna magyarországi szakaszán, Sződligetnél a gyakorlatban is látható. A következő hasonló projekt Nagybajcs térségében valósulhat meg.