További Külföld cikkek
- Ijesztő TikTok-trend kezdett el terjedni, sokan az utcára sem mernek kimenni a Kalapos Macska miatt
- Zárolt bankszámlák és bevont jogosítványok: brutális szigorítás jön Ukrajnában a bujkáló hadkötelesekre
- Akkora vihar sújtotta az egyik olasz repülőteret, hogy simán felborította a könnyebb gépeket
- A Pussy Riot egykori tagja azt állítja, az orosz titkosszolgálat beszervezte és gyilkosságra akarta rávenni
Donald Trump sosem fél kimondani véleményét, még ha ezzel sokszor önmagának is ellentmond. Az iráni háborúval kapcsolatban számos olyan megjegyzést tett, amely később meglepőnek bizonyult. Csak az elmúlt héten alig két nap alatt megfenyegette egyik közel-keleti szövetségesét, felvetette, hogy a Hormuzi-szoros amerikai terület legyen, valamint cáfolta saját kormányzati kommunikációját azzal, hogy kijelentette, jelenleg is folynak béketárgyalások Iránnal.
Az amerikai elnök szokatlan megnyilvánulásai viszont nem könnyítik meg a közel-keleti konfliktus lezárását. Kommentárjai néha olyannak tűntek, mintha nem lenne igazán tisztában a történésekkel, vagy nem foglalkozna eléggé a témával, de sokszor kivitelezhetetlen javaslatokkal áll elő. A következőkben Donald Trump 12 legfurcsább nyilatkozatát olvashatják, amelyek a csaknem fél éve tartó iráni háború alatt hangzottak el.
A többi Öböl-menti ország is beszállt a háborúba
Alig tíz nappal a háború kezdete után Donald Trump arról beszélt, hogy Irán közel-keleti szomszédai „semlegesek maradtak”, amíg a perzsa állam meg nem támadta őket.
A szomszédok a mi oldalunkra álltak, és támadni kezdték őket, méghozzá elég sikeresen. Ha megnézzük Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket, Katart és másokat
− közölte az amerikai elnök. Pedig a valóság teljesen mást mutatott, hiszen a többi Öböl-menti ország kitartóan igyekszik távol maradni a konfliktustól, bár Szaúd-Arábia azóta Pakisztánnal és Törökországgal megkötötte az „iszlám NATO” születéséről szóló mekkai egyezményt.
Szintén a konfliktus tizedik napján az amerikai elnök már arról nyilatkozott a CBS News-nak: „Szerintem a háború gyakorlatilag teljesen lezárult.” Pedig azóta sem ért véget, már csaknem hat hónapja tart.
Felvetette, hogy segítenének az országépítésben
Március elején az amerikai elnök még arról beszélt, hogy a háború egyben egy új ország felépítésének kezdete, négy héttel később pedig még azt is bedobta, hogy esetleg segítenének újjáépíteni Iránt.
Ezek a mondatok azonban élesen szembenálltak azzal, hogy Donald Trump éveken át azt mondogatta, mennyire értelmetlen a közel-keleti országot újjáépíteni. Természetesen az újjáépítésben való segédkezés ötletét is gyorsan elvetette.
Irán mindenbe beleegyezett
Donald Trump alig másfél hónappal a háború kezdete után azt nyilatkozta a CBS News-nak, hogy Irán „mindenbe beleegyezett”, amit az Egyesült Államok követelt. Ez magában foglalta, hogy Teherán leállítja a Hamász és a Hezbollah támogatását, lemond a dúsított uránkészletéről, és örökre felhagy az urándúsítással.
Ugyanakkor ezekből az állításokból egyik sem valósult meg, és semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy Irán ténylegesen beleegyezett volna bármelyikbe is. A két ország közötti júniusi megállapodás sem rögzítette a fentebbi kitételeket.
Közel a megállapodás a két ország között
Az amerikai elnök április elejétől kezdve számos alkalommal jelentette be, hogy hamarosan megegyezik egymással Teherán és Washington, a küszöbön áll a béke, de ahogy erről már korábban is írtunk, több tucat ilyen kijelentést követően sem született megállapodás.
Pedig Donald Trump már április 7-én arról írt közösségi oldalán, hogy a tárgyalások „nagyon előrehaladott állapotban vannak”, de még két hét kell ahhoz, hogy „lezáruljanak és megköttessenek”. Hozzátette: „megtiszteltetés, hogy ez a régóta húzódó probléma ilyen közel áll a megoldáshoz.”
Ennek ellenére továbbra sem érkezett meg a megoldás, június közepéig 38 alkalommal közölte az amerikai elnök, hogy közel a háború vége. Természetesen azóta is tett ilyen kijelentéseket, pedig Irán éppen az ellenkezőjét sugallja annak, hogy sürgős lenne neki a megegyezés, hiszen a júniusi memorandumot sem tartották be.
Közös vámszedés a Hormuzi-szorosban
Mielőtt Donald Trump felvetette volna a Hormuzi-szoros amerikai átvételét, egy másik ötlettel is előállt: az Egyesült Államok és Irán közös vállalkozást hozna létre, hogy vámot szedjenek a kulcsfontosságú vízi útvonalon áthaladó hajóktól.
Arra gondolunk, hogy közös vállalkozásként csináljuk. Ez egy módja annak, hogy biztosítsuk – egyben másoktól is megvédjük
− nyilatkozta még április 8-án az ABC News újságírójának. Némi szépséghibája az ötletnek, hogy Irán csaknem öt évtizede az Egyesült Államok ellenfele, és hogy lakói már nem egyszer skandálták azt, hogy „Halál Amerikára!” Továbbá Marco Rubio külügyminiszter kijelentését is figyelmen kívül hagyta, aki már tavasszal elmondta, hogy a Hormuzi-szorosban történő vámszedés „illegális” és „a világ számára veszélyes”.
Irán vezetői racionálisak és nem radikálisok
Az amerikai elnök a G7-csúcstalálkozón június 16-án arról beszélt, hogy az iráni vezetők nagyon racionálisak.
Kedvesek voltak, jó volt velük tárgyalni. Erős, okos emberek, de nem radikálisok, és azon dolgoznak, hogy segítsenek az országuknak
− mondta Donald Trump. Szavait akkor túlzottan optimistának tartották, és alig három héttel később már át is fordult a véleménye. A tárgyalások kudarcba fulladása után az amerikai elnök ugyanezeket a vezetőket már „gonosznak”, „betegesnek”, „mocskos játékosoknak” és „söpredéknek” nevezte. Az ankarai NATO-csúcson pedig már egyenesen azt mondta, hogy az iráni vezetők „mindennap megszegik a megállapodást, hazudnak és csalnak”.
Iránnak joga van néhány rakétához
Június 17-én, a memorandum aláírása után Donald Trump arról beszélt, hogy Iránnak is lehet néhány rakétája, hiszen másoknak is van. Hozzátette, hogy „a rakéták nem jelentenek problémát”, mert „nem robbantják fel a bolygót”.
Ez a kijelentés ellentmond annak, amit az elnök a háború kezdetén közölt, mivel akkor az egyik fő célként azt jelölte meg, hogy „a földdel teszi egyenlővé” Irán rakétaiparát. Korábban a régió, köztük az ott állomásozó amerikai csapatok számára elfogadhatatlan kockázatként állította be Teherán rakétaarzenálját.
Teljes ellenőrzést hirdetett Irán légtere felett
A háború elején az elnök és Pete Hegseth hadügyminiszter is azt állította, hogy az Egyesült Államok uralja Irán légterét, sőt, szerintük Teherán „semmit sem tehet ez ellen”. Ennek ellenére április elején az iráni légvédelem két amerikai vadászgépet is lelőtt.
Donald Trumpot azonban ez különösebben nem zavarta, és júniusban megismételte korábbi kijelentéseit: „Most már teljes és totális ellenőrzésünk van Irán légtere felett.” Júliusban hozzátette, hogy Iránnak katonai szempontból semmije sincs, többek között légiereje sem, valamint légvédelmük megsemmisült.
Ehhez képest öt nappal később az elnököt inkább átültették az Air Force One-ról egy kisebb repülőgépre, amikor Törökországból indult vissza Washingtonba, mert attól tartottak, hogy Irán lelőheti az elnöki gépet.
Azt állította, hogy Washington irányítja a Hormuzi-szorost
A Hormuzi-szorossal kapcsolatban is számos alkalommal mondta el Donald Trump, hogy az Egyesült Államok irányítja a vízi útvonalat, amely már nyitva áll a hajók előtt. „Nekik nincs ellenőrzésük felette. Nekünk teljes az ellenőrzésünk. Ez a miénk” − mondta az amerikai elnök.
Ugyan Washington valóban blokád alatt tartja az iráni kikötőket a szorosban, amely gazdasági nyomást gyakorol Teheránra, de az amerikaiak nem tudták elérni, hogy ismét megnyissák a vízi útvonalat, hiszen Irán folytatta az áthaladó hajók elleni támadásokat. Emellett a forgalom is jóval elmarad a háború előttitől. A Hormuzi-szoros továbbra is egy fontos ütőkártya Teherán kezében, amennyiben az Egyesült Államok tényleges ellenőrzést gyakorolna felette, akkor máshogy alakulna a háború.
A Hormuzi-szorosból amerikai területet csinálna
Donald Trump augusztus közepén pedig remek ötletnek tartotta, hogy nyilvánítsák a Hormuzi-szorost amerikai területté. Ez azonban finoman szólva is kivitelezhetetlennek tűnik, mert nemcsak arról van szó, hogy az Egyesült Államok jelenleg is irányítása alatt tartaná a szorost, hanem arról is, hogy hosszú távú birtoklásához tartósan csapatokat kellene itt állomásoztatniuk. Ez egy meglepő célkitűzés, mivel az elnök korábban folyamatosan arról beszélt, hogy négy-hat hétig tart ez a konfliktus.
Persze Donald Trumptól nem ritka, hogy teljesíthetetlen megállapításokat tesz, az elmúlt évben például felvetette, hogy átveszik az irányítást Gáza felett. Az a kijelentés nagy felháborodást keltett, de a gyakorlatban semmit sem tett, hogy megvalósítsa.
Bombázással fenyegette meg Ománt
Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk az iráni−ománi tárgyalásokat, amelyekhez kapcsolódóan az amerikai elnök megfenyegette szövetségesét, amely szerint ha Omán az útjukba áll, akkor „sz*rrá bombázzák” őket.
Egy ilyen kijelentés azonban nem békét, hanem zavart okoz a régióban, hiszen Maszkat már nagyon régóta szövetségese Washingtonnak, és közvetítő szerepet tölt be az Iránnal folytatott tárgyalásokban. Bár Donald Trump figyelmeztette őket, hogy ne avatkozzanak közbe, korábban éppen azt írta, hogy Omán fog „párbeszédet folytatni” Teheránnal a Hormuzi-szoros jövőbeli igazgatásáról és tengerészeti szolgáltatásairól.
A fentiekből látható, hogy az amerikai elnök nem igazán következetes még az általa indított háború tekintetében sem, ezek a kijelentések pedig nem hogy az ellenségeit, de még szövetségeseit is elbizonytalanítják. Ráadásul novemberben jönnek a félidős választások, támogatottsága pedig rekordalacsony szinten áll, és a közel-keleti helyzet egyáltalán nem javít megítélésén.
(Borítókép: Donald Trump 2026. április 7-én. Fotó: Maxine Wallace / The Washington Post / Getty Images)
Facts Only
* Donald Trump stated that the war "practically ended" on the tenth day.
* Trump suggested the war was the beginning of a new nation-building process and offered to help rebuild Iran.
* Trump claimed Iran agreed to all U.S. demands, including halting support for Hamas and Hezbollah and abandoning nuclear pursuits.
* The agreement between Iran and the United States in June did not confirm these stated commitments.
* Trump publicly suggested the U.S. could take control of the Strait of Hormuz and proposed a joint venture for oil transit fees.
* Trump asserted that Iranian leaders were rational but later described them as "miserable players" during post-negotiation reflection.
* Trump stated Iran had the right to possess some missiles.
* The U.S. asserted full and total control over Iranian airspace.
* The U.S. maintained that it controlled the Strait of Hormuz, blocking Iranian ports.
Executive Summary
Full Take
The narrative presented involves a distinct divergence between public declarations made during a conflict and the ultimate geopolitical reality, creating significant cognitive dissonance for observers. The pattern emerging is one where rhetorical flexibility serves to manage perception rather than reflect objective truth about complex international dynamics. Trump's shifting characterizations of Iranian leaders—from rational partners to deceitful players—suggest an underlying strategy of narrative control aimed at positioning himself as the sole discerning observer, regardless of empirical outcomes.
The assertion that Trump's statements regarding Iran's willingness to comply with demands or the controllability of strategic assets (like missile capabilities) were fundamentally at odds with documented agreements highlights a pattern of rhetorical decoupling from established facts. This practice erodes the reliability of political communication when it is used primarily for performative effect rather than accurate reflection of policy outcomes. Furthermore, the invocation of control over critical chokepoints like the Strait of Hormuz, followed by subsequent concessions or acknowledgments of existing power structures, demonstrates an attempt to frame agency within a self-serving lexicon. The underlying implication is that in high-stakes geopolitical scenarios, the management of perceived reality often supersedes adherence to verifiable facts, leading to an environment where trust must be built on a foundation of deep skepticism regarding stated intentions.
Bridge Questions: How does the inconsistency between asserted outcomes and actual agreements shape public trust in political actors? What mechanisms exist for assessing the reliability of post-conflict statements made under duress? If leaders employ narrative fluidity to manage external perceptions, what long-term effects does this have on multilateral negotiations?
Sentinel — Human
This text functions as a collection of politically charged claims and inconsistencies attributed to Donald Trump regarding the Iran conflict, presented through a highly critical lens rather than purely objective news reporting.
